TurulBélyeg: tudásbázis

A magyar Turul-sorozat 1908-as és 1909-es kiadásai azonos típusú koronás vízjelet kaptak. A vízjelnyomó hengerek sérülései – amelyek a bélyegeken vízjeltörésként jelennek meg – alakra teljesen megegyeznek a két évjárat között. A különbség nem a mintában, hanem a használati időben rejlik.

A hengerek használata és a törések gyakorisága

• 1908: A henger rövid ideig volt használatban, ezért a sérülések száma csekélyebb, a vízjelhibák ritkábban fordulnak elő.
• 1909: A henger négy évig szolgált, így a sérülések száma jelentősen megnőtt. A vízjeltörések változatosabbak és gyakoribbak.

A törések túlnyomó része a korona csüngőinél figyelhető meg, de a kereszt sérülései is ismertek és katalogizáltak.

A vízjeltörések fő típusai (V1–V5)

A szakirodalom öt alapvető töréstípust különít el, amelyek a vízjel csüngőire utalnak:

A törések formája jellegzetes: elhajló, megszakadó vagy torzuló csüngők, illetve a kereszt részleges hiánya vagy repedése.

A „csingi-lingi” és a „ballerina” – a gyűjtői folklór

A Turul-vízjelekhez az évtizedek során sajátos gyűjtői humor is társult. A régi gyűjtők mosolyt keltő nevekkel illették a torzulásokat:

• „Csingi-lingi vízjel”: a koronacsüngők játékos, csilingelő formájára utaló elnevezés.
• „Ballerina”: az elgörbült, „táncoló” csüngők tréfás neve.

Ezek a megnevezések ma már inkább filatéliai folklórként élnek, de jól mutatják, hogy a Turul-sorozat vízjelei mennyire inspirálták a gyűjtői fantáziát.

Összegzés

A 1908–1909-es Turul-kiadások vízjeltörései fontos támpontok a bélyegvizsgálatnál. A hengerhasználat időtartama miatt az 1909-es anyag jóval gazdagabb hibákban, de a töréstípusok alapformái mindkét évjáratban azonosak.