A magyar Turul-sorozat 6 filléres címlete a hazai filatélia egyik legizgalmasabb darabja: első pillantásra egyszerű, mégis rengeteg történetet és szakmai finomságot hordoz magában. A gyűjtők számára különösen izgalmas kérdés, hogy egy adott példány ténylegesen az 1900-as első kibocsátáshoz tartozik-e, vagy a későbbi, egészen 1913-ig tartó nyomások valamelyikének eredménye.
A 6 filléres Turulból négy fő színváltozatot különböztetünk meg. Ezek közül az utolsó árnyalat – egy jellegzetes zöldesolaj, olajzöld tónus – hosszú éveken át forgalomban maradt, és átnyúlt a későbbi időszakokra is. Emiatt önmagában a szín alapján nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy egy példány az 1900-as kibocsátáshoz tartozik. A bélyegképen nincs évszám, a színárnyalatok pedig átfednek, így a gyűjtőnek mélyebbre kell ásnia.
A legfontosabb támpontot a papír és a vízjel adja. A korai, 1900–1904 közötti nyomásoknál a papír gyakran kissé vastagabb, enyhén sárgás tónusú, és a vízjel elhelyezkedése is jellegzetes. A gyűjtők sokszor külön említik a „C állású” számvízjelet, amely tipikusan a korai nyomások sajátja. Ha egy 6 filléres Turul ilyen vízjellel és korai papírtípussal rendelkezik, jó eséllyel az első kibocsátási időszakhoz köthető.
Szintén fontos jelzés a fogazat minősége. Bár a Turul-sorozatnál alapvetően 12:11¾-es fogazatról beszélünk, a korai nyomásoknál a perforáció általában egyenletesebb, kevésbé töredezett. A későbbi, 1906-os években készült példányoknál 15-ös fogazattal találkozunk. Ez önmagában nem döntő bizonyíték, de a papír és vízjel vizsgálatával együtt erősítheti a következtetést. Ha a fogazás 15-ös, akkor biztosan 1906-os vagy utáni a bélyeg, hiszen 1906-ban bevezetett 15-ös fogazás végigkíséri a többi évjáratot is.
A legbiztosabb bizonyíték azonban a bélyegzés dátuma. Ha a bélyegen jól olvasható, 1900–1904 közötti dátum szerepel, akkor gyakorlatilag bizonyos, hogy a bélyeg az első kibocsátási időszakból származik. Ilyenkor a postai felhasználás időpontja szűk keretet ad: egy 1901-ben használt 6 filléres Turul nem lehet későbbi, 1910-es években készült nyomat. Ha viszont a bélyegzés 1910 körüli vagy annál későbbi, akkor már nem beszélhetünk „biztosan 1900-as” darabról, még akkor sem, ha a színárnyalat korainak tűnik.
A színárnyalat tehát inkább kiegészítő jel, mintsem döntő bizonyíték. A négy ismert színváltozat közül az első három inkább a korai időszakhoz köthető, míg a negyedik, zöldesolaj árnyalat hosszabb ideig, egészen 1913-ig forgalomban maradt. Emiatt a gyűjtőnek óvatosnak kell lennie: egy szép, olajzöld 6 filléres önmagában még nem „1900-as ritkaság”, hanem lehet egy későbbi, de ugyanazon színváltozathoz tartozó példány is.
Ha mindezt összerakjuk, kirajzolódik egy filatéliai „nyomozás” logikája. Aki biztosan szeretné tudni, hogy 6 filléres Turulja az 1900-as kibocsátáshoz tartozik-e, annak több tényezőt együtt kell vizsgálnia: a bélyegzés dátumát, a papír jellegét, a vízjel állását és a fogazat minőségét. A színárnyalat szép és érdekes, de csak a kép egyik rétege.
Éppen ez adja a Turul-sorozat varázsát: nem elég ránézni a bélyegre, érteni kell a korszak postatörténetét, a nyomdai sajátosságokat és a finom technikai részleteket is. A 6 filléres Turul így válik egyszerű fizetőeszközből történelmi dokumentummá – és a gyűjtő számára egy izgalmas, intellektuális kihívássá, ahol minden vízjel, minden fog és minden dátum számít.
Hozzászólások
A vélemények és tapasztalatok sokat segíthetnek másoknak is.