TurulBélyeg: tudásbázis

Nyomólemezek hibái

A bélyegek világában a lemezhibák külön kis univerzumot alkotnak: egyszerre izgalmasak, gyűjtői szempontból fontosak, és bizonyos esetekben komoly értéknövekedést is jelenthetnek. Ugyanakkor nem minden apró eltérés számít ritkaságnak. A gyűjtők gyakran találkoznak olyan hibákkal, amelyek valójában természetes nyomdai jelenségek, és nem növelik a bélyeg értékét. Éppen ezért fontos tudni, mikor beszélünk valódi, keresett lemezhibáról, és mikor csak gyakori, tömegesen előforduló eltérésről.

A lemezhiba akkor válik értékessé, ha ritka, jól azonosítható és állandó jellegű. Az állandó lemezhibák olyan nyomdai sérülések vagy hibák, amelyek a nyomólemez egy adott pozícióján mindig ugyanúgy jelennek meg. Ezeket a gyűjtők külön számon tartják, katalógusok is rögzítik, és sok esetben prémiumot fizetnek értük. A legismertebb példák közé tartoznak a törések, repedések, hiányzó vonalak vagy jellegzetes pontok, amelyek minden lenyomaton ugyanott láthatók.

Nem számít értékesnek az a hiba, amely véletlenszerűen, csak egy-egy íven vagy néhány példányon fordul elő. Ilyenek lehetnek a festékfröccsenések, enyhe elcsúszások, gyenge festékezés vagy a papír apró egyenetlenségei. Ezeket a szakirodalom „alkalmi hibáknak” nevezi, és mivel nem ismétlődnek következetesen, nem tekinthetők valódi lemezhibának. A gyűjtők többsége ezeket nem értékeli felárasan, hiszen nem hordoznak gyűjtői állandóságot.

A lemezhiba értékét az is meghatározza, hogy mennyire látványos. Egy alig észrevehető pont vagy hajszálvékony vonal eltérés ritkán kelt nagy érdeklődést, még akkor sem, ha állandó. Ezzel szemben egy jól látható, karakteres hiba – például egy törött betű, hiányzó díszítőelem vagy feltűnő vonalhiba – sokkal keresettebb, mert könnyen felismerhető és gyűjtői szempontból „karaktert ad” a bélyegnek.

Fontos szempont az is, hogy a hiba mennyire dokumentált. A katalógusokban vagy szakértői kiadványokban szereplő lemezhibák általában magasabb értéket képviselnek, mert a gyűjtők széles köre ismeri és keresi őket. Egy ritka, de nem dokumentált hiba is lehet értékes, de az ilyen esetekben a gyűjtői kör szűkebb, és az érték bizonytalanabb.

Összességében akkor számít értékesnek egy lemezhiba, ha ritka, állandó, jól felismerhető és dokumentált. A véletlenszerű, gyenge vagy tömegesen előforduló hibák nem növelik a bélyeg értékét, még ha első pillantásra érdekesnek is tűnnek. A lemezhibák gyűjtése így nemcsak esztétikai élmény, hanem szakmai kihívás is: a gyűjtőnek ismernie kell a nyomdai folyamatokat, a katalógusokat és a sorozat sajátosságait, hogy valóban értékes darabokat tudjon azonosítani.

Vízjel hibák

A Turul-sorozat esetében azonban nemcsak a nyomólemezen keletkezhettek hibák. A vízjelnyomó henger is hordozhatott sérüléseket, karcokat vagy egyenetlenségeket, amelyek a papír vízjelében ismétlődő mintázatként jelentek meg. Mivel a vízjel a papírgyártás során kerül a papírba, ezek a hibák minden olyan bélyegen láthatók, amely ugyanabból a papírcsíkból készült. A vízjelhenger hibái tehát nem a bélyegkép részei, hanem a papír szerkezetében megjelenő állandó jelenségek, amelyek minden Turul-évjáratnál előfordulhatnak.

A vízjelhenger hibái különösen érdekesek, mert a papírtekercs hosszirányú ismétlődése miatt a hiba rendszeresen visszatér. A Turul-bélyegek 4×100-as ívekben készültek, vagyis egy teljes nyomtatási ív 400 bélyeget tartalmazott. Ha a vízjelhenger hibája a papír egy adott pozícióján jelent meg, akkor az a hiba minden olyan íven megismétlődött, ahol a papír ugyanabban a pozícióban futott át a henger alatt. Ez azt jelenti, hogy egy vízjelhenger-hiba akár minden 400-as íven ugyanazon mezőn jelenhetett meg,így pl. minden 400-ik bélyegen előfordulhat.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy vízjelhenger-hiba akár több száz vagy több ezer példányon is előfordulhatott, attól függően, hogy a papírtekercs mekkora volt, és hány ívet nyomtattak belőle. Emiatt a vízjelhenger hibái általában nem számítanak ritkaságnak, még akkor sem, ha látványosak. Ugyanakkor fontos szerepük van a bélyegek azonosításában és a papírtípusok elkülönítésében, hiszen a vízjelhenger hibái segíthetnek meghatározni, hogy a bélyeg melyik papírszállítmányból származik.

Összességében a vízjelhenger hibái a Turul-sorozat minden évjáratánál előfordulhatnak, fontos technikai sajátosságot jelentenek. A gyűjtők számára ezek a hibák inkább érdekességek, amelyek segítenek megérteni a papírgyártás és a bélyegnyomtatás folyamatát, valamint hozzájárulnak a bélyegek pontosabb azonosításához. Bizonyos esetekben felárat jelentenek. Az ismert vízjelhibákról külön táblázatot is fel fogok tenni az oldalra.