TurulBélyeg: tudásbázis

A bélyegek vizsgálatakor sok gyűjtő ösztönösen a színárnyalatot nézi meg először, pedig a szín csak korlátozottan alkalmas az évjárat vagy a nyomási periódus pontos meghatározására. A vízjel ezzel szemben olyan technikai sajátosság, amelyet a nyomdai folyamat határoz meg, és amelyet utólag gyakorlatilag lehetetlen manipulálni. Éppen ezért a vízjel sokkal megbízhatóbb támpont, mint bármilyen színkülönbség.

A szín számos természetes okból változhat: a papír öregedése, a festék oxidációja, a fény vagy nedvesség hatása mind befolyásolhatja az árnyalatot. Egy bélyeg akár ugyanazon évben, ugyanazon íven belül is mutathat kisebb eltéréseket, hiszen a korabeli nyomdai technológia nem volt teljesen egységes. Emiatt a szín alapján csak óvatos következtetéseket lehet levonni, és ritkán ad biztos bizonyítékot.

A vízjel ezzel szemben a papírgyártás során kerül a bélyegpapírba, még jóval azelőtt, hogy a bélyegképet rányomták volna. A vízjel mintázata, elhelyezkedése és állása olyan jellemzők, amelyek egy adott időszakhoz vagy papírszállítmányhoz köthetők. Ha egy bélyeg vízjele egy bizonyos állásban vagy formában csak egy meghatározott évjáratban fordult elő, akkor ez sokkal pontosabb datálást tesz lehetővé, mint bármilyen színárnyalat.

A vízjel azért is fontosabb, mert a hamisítók számára nehezen utánozható. A szín manipulálása viszonylag egyszerű: vegyszeres kezelés, fényhatás vagy akár festékoldás is képes látványos eltéréseket okozni. A vízjel viszont a papír szerkezetének része, így utólagos hamisítása gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy a papír szerkezete ne sérülne vagy ne válna gyanússá.

A gyakorlatban a gyűjtők és szakértők a vízjelet tekintik elsődleges azonosítási pontnak, különösen olyan sorozatoknál, mint a magyar Turul-bélyegek, ahol több éven át, többféle papíron és többféle nyomási periódusban készültek azonos címletek. A vízjel állása, típusa és elhelyezkedése sokszor egyértelműen meghatározza, hogy a bélyeg melyik időszakból származik, míg a szín csak kiegészítő információként használható.

Összességében elmondható, hogy a szín jó kiindulópont, de önmagában nem elég. A vízjel viszont olyan stabil, technikai jellegű azonosító, amely valódi kapaszkodót ad az évjárat, a papírtípus és a nyomási periódus meghatározásához. Aki komolyan foglalkozik bélyegvizsgálattal, annak a vízjel mindig az elsődleges vizsgálati pontja lesz.